John Coutts, Sailplane and Gliding
a Free_Flight_Canada engedélyével
A termikelés művészete sokkal előbb kezdődik, mint elkezdenél körözni. Két fázisra osztható. Az elsőben meg kell határozni azt a területet, amelyen belül lehetséges a termik magja. A második fázisban meg kell találni és a gépet bent kell tartani a termik kémény legerősebb részében. Sok pilóta képes felismerni a jó helyet, de nem tudja elég gyorsan meghatározni az erős magot.
Pilótánként változó a keresés és a kimagozás technikája. Ugyanakkor a sikeres termikelés alapjai ugyanazok, így anélkül, hogy ajánlanám bármelyik módszert, egyszerűen részletesen kifejtek néhány szabályt, amelyek esetemben működnek.
Amikor nézed a tapasztalt öreg rókákat, tisztán látni fogod, hogy egy rejtélyes trükkel minimális körözés után azonnal megtalálják a jó magot. Ez nem csupán szerencse: alaposan megfigyelik a jelzéseket, amelyik segítenek kijelölni a termik közepét. Ha egy jó termikes nap ígérkezik, lesznek cumulusok, amelyek megadják a következő keresési területet. Ahogy feléjük siklasz, alaposan tanulmányoznod kell az összes jelet, úgymint a cumulusok fejlődése előtted, vagy száraz termikes időben a termik elszakadás jelei a talajon.
A felhők megértése talán a legfontosabb képesség a vitorlázórepülésben, mivel nagyrészt cumulusok által megjelölt termikekben repülünk. Általános szabály, hogy minél nagyobb és magasabb a Cu, annál több megfigyelés és keresés kell egy jó emelés megtalálásához. Két példa: kis méretű cumulusos napon kis méretű a terület, ahol az emelésnek lennie kell, amely könnyen megtalálható. Egy Cb-nek kiváló magja(i) lehet(nek), ugyanakkor egy kiterjedt felhősávja van, amit végig kell pásztázni.
Így a cumulus alatti keresési technika függ a felhő méretétől. A következőkben négy felhő változat mentén mutatom be, hogy a legjobb emeléshez én milyen keresési technikát alkalmazok.
Lapos cumulus
A feltételek ideálisak, ha a felhőfedettség alacsony (kevesebb, mint negyede az égboltnak) és a felszín besugárzását nem blokkolják a felhő árnyékok. Sajnos a termik életciklusa rövid, ami azt jelenti, hogy a legjobb emeléseket felhő betüremkedésről felhő betüremkedésig utazva lehet megtalálni. Másképpen fogalmazva ígéretes kinézetű felhők alatt is gyakran csak kis emeléseket találunk. Így:
- ha a felhő közepe nem működik, keresd a szélét, ahol a legnagyobb gomolygás vagy mozgás látható;
- csak azokat a felhő területek keresd, amelyek egyértelműen növekednek;
- ha egy felhő a szétesés jeleit mutatja, nézd meg a széleit új buborékok jeleit keresve, különösen szél vagy hátoldalon, ha a szélerősség nagyobb, mint 15-20 km/h;
- alacsonyan az erős leáramlás jó jel lehet: nézd figyelmesen a felhő épülő széleit és keresd az ahhoz kapcsolódó emelést;
- utazz a széllel – ha gyenge helyezkedj széllel szemben;
- készülj fel arra, hogy esetleg a felhőalap előtt már érdemes elhagyni a termiket (ilyen esetben a látens energia felszabadulása csekély).
Közepes cumulus
Amikor a felhők magasabbra nőnek, akkor az égbolt nagyobb részét hajlamosak elfoglalni, nagyjából a felét. Erős inverzió mellett, ha a légtömeg kellően nedves, akkor megvan a kockázata a szétterülésüknek. A felhők árnyékolják a talaj több, mint felét, illetve most már elég nagyra nőnek, hogy blokkolják a talaj besugárzását, ezáltal ki tudják éheztetni saját magukat. Ha ez bekövetkezik, a felhő szétesik és a Nap ismét fel tudja melegíteni a felszínt, hogy újabb termiket hozzon létre. Ez termik periodicitásnak nevezik. Általánosságban, ha a felhőalap felének megfelelő magasság alá kerülsz, akkor a jó felhők szélei alatt lévő részeket kell keresned, ahol a felszín még mindig kap besugárzást. Ha nincsen napsütés, bajba kerülhetsz! Ezért:
- maradj magasan
- keresd a határozott formájú, legsötétebb, legmarkánsabb homorú felhőalapot;
- amikor a felhőalapban van egy felismerhető lépcső, mindig a magasabb oldal alatt keress;
- légy nagyon óvatos, amikor nincsen napsugárzás egy ígéretes felhő alatt, különösen, ha alacsonyan vagy: figyelj a körözésre!
Nagy cumulus
Ezek a felhők normális esetben azt jelzik, hogy az adott légtömeg instabil és délutánra helyi zivatarcellák várhatók. Az égbolt több mint a fele felhővel fedett lehet. Itt már nagyon figyelni kell a felhőárnyékolás hatására. Ugyanakkor a felhőárnyék önmagában nem valószínű, hogy kiéhezteti a termiket, mivel a nagy cumulusok elkezdhetik felfelé szívni a levegőt, ebben az esetben a felhőben lévő instabilitás lehetővé teszi és hosszasan fenntartja a konvektív áramlást. Ehhez a felszíni napsugárzást hozzáadva hihetetlen emelések képződnek, amelyek még erősödnek is a felhőalap közelében. Mielőtt odaérkeznél, kritikus fontosságú alaposan megfigyelni a nagy felhőket az emelés megtalálása és az elkerülendő leáramlás miatt. A felhő tetejének kirobbanása jelzi a kutatási területet és iránytűként használhatod, ha egyszer a felhő alá kerültél. Használd ugyanazt a technikát, amit a közepes cumulusnál, kiegészítve a következővel:
- keresd az emeléseket a záporok széllel szembeni szélein, amelyeket általában vékony, indaszerű vonalak jeleznek;
- utazz a leggyorsabban emelkedő felhő kupola alá (keresd a legfrissebbet);
Száraz termikes időjárás
Amíg nem látsz vitorlázógépeket, madarakat körözni vagy egy páracsomót, addig a talajra kell helyezkedni, hogy termiket találj. Ezen kívül hegyvidéken kövesd a magasan fekvő területeket, különösen, ahol szűk völgyek vannak. Kék égen, emelés egyértelmű jelei nélkül kurzuson repülj és keress bármilyen települést vagy mezőt, amelyik úgy tűnhet, hogy több hőt vonz. Ha egyszer emelést találsz, könnyen kieshetsz belőle, ha nem találod meg a magját. 15-20 km-esnél nagyobb szélnél meggondolhatod, hogy szembe szélben vagy hátszélben keress száraz termikes utakat (konvergencia zónák). Ha a termik egymagában van, akkor széllel szembe kell fordulnod, hacsak egyértelműen nem látszik, hogy a termik hátszélben van. Aszálykor és száraz vidéken, mint pl. Ausztrália, porördögök nyújtják a legjobb termik jelzéseket. Néha a legjobbak kettő vagy több porördög közepén vannak. Ezek különállóként indulnak, amelyek magasabban egy közös kéménnyé egyesülnek egy központi maggal. Füst, por vagy hullámok egy tavon szintén lehetséges talajszélre utalnak, amelyek egy termik magot táplálnak. Általában meglehetősen nehéz megtalálni a termik magját a felszínen, kivéve, ha egy nyilvánvaló termikkiváltó pont nem látható: magas vagy mozgó tárgy, vagy hátszél oldali széle egy valószínűsíthető termik triggernek.
Ha repülésed során eddig helyesen értelmezted a helyzeteket, akkor most éppen egy a legígéretesebb területen lévő használható termik felé repülsz. A következő feladat, hogy bekerülj a közepébe és benne is maradj. Képzeld el a termik formáját és vidd a repült kört, bármilyen általad kedvelt módszerrel, a termik magjába. A körözésre sok technika létezik, néhányuk igen trükkös, így itt én azt javaslom, ami a leginkább bejön nekem.
A termik erőssége meghatározza a szükséges műveletet. Általánosságban a 1,5 m/s-nál kisebb termik korlátozott méretű, így kis módosításokkal kell repülni. Próbáld meg a gépet pontosan vezetni kis bedöntéssel (max. 30 fok) a termikben körözve, ha szükséges, akkor tágítani!
Ha az emelés nagyobb, mint 1,5 m/s, agresszívabb technikát kell alkalmazni, kiváltképpen, ha a mag nagyon erős. Általában nagyobb bedöntés (45-60 fok) szükséges, sőt még szűkíteni is kellhet a fordulót a legjobb emeléshez. Esetenként (kifejezetten kék égnél) további extra bónusz érhető el: ha tényleg szűken fordulsz, a buborékban maradhatsz pár száz méterig. Gyakran megesik, hogy így akár a bolyon is túl lehet emelkedni.
Nagyon ritka, hogy tökéletes termikkel találkozol, ami kör alakú és egyenletes sebességgel emel. A termik gyakran kicsit szaggatott, megnyúlt és szabálytalan alakú. Amikor egy termik ilyen (legtöbbször ilyen), emlékezz, hogy fizikailag lehetetlen a gépet emelkedés közben pontosan a termikben repülni. A kulcs az, hogy nagyjából a termik közepében körözz és csak kis igazításokat használj, hogy a legjobban érezd a feláramlást, lassan tökéletesítve a körözést és folyamatosan emelkedj. Megnyújthatod a körözést, hogy lekövesd a termik formáját.
- Jó időjárásban a legfontosabb, hogy a termik közepébe kerülj, amilyen gyorsan csak lehetséges
- Nagy termikekben a spirálváltás (nyolcas, lóhere) technikája az egyik kedvencem.
- Ne félj ”kantnira vágni a gépet”: erős termikmag esetén sok pilóta nem fordul elég szűken
- Ha elvéted a magot, akkor tágíts, hogy kiterjeszd a keresési területet
- A termik életciklusának elején nagy és sima lehet, de nem lesz túl erős. Ha minden körrel erősödik, akkor érdemes benne maradni.
- A termik életciklusának a végén a termik felében esetleg jó az emelés, a többi viszont merül. Ha a következő kör még rosszabb, akkor valószínűleg már későn érkeztél a termikbe.
Amikor szabályos körökben haladsz (a golyó középen van), akkor észreveheted, hogy egy keveset a fordulóval ellentétes irányba kell a csűrőket kitéríteni. Ez azért van, mert a belső szárnyvég valamivel lassabban halad, mint a külső. Ilyen konfigurációval körözve a szárny egy része nem optimális a körözéshez. Döntött forduló közben a csűrők középre helyezéséhez az oldalkormány kis kifelé való kitérítése szükséges. Ez a gép megcsúszását fogja eredményezni a fordulóban, amely a belső félszárny állásszögét növeli és több felhajtóerőt termel. A csúszás mértéke függ a szárnyak V-beállításától: nagyobb V-szög kevesebb csúszást kíván.
Ne csak a műszerekre hagyatkozz! Én a mechanikus variómat nézem, az elektronikus variómat hallgatom és az átlagemeléshez használom. Mivel a variók vízszintes és függőleges irányú levegőmozgásra is reagálnak, előfordul, hogy amikor pillanatnyilag jó emelést mutatnak a műszerek, a feneked az ellenkezőjét jelzi. Az ösztöneid értékes eszközök, amelyeket nem szabad alulbecsülni.
A termikelés teljesen ösztönös repülési helyzet kell, hogy legyen. Fontos, hogy ösztönösen körözz és vezesd a gépet a termikben anélkül, hogy tudatosan rágondolnál. A körözési időt a következő termik felkutatásának tervezésével, az időjárási körülmények vizsgálatával és másodlagos lehetőségek felkutatásával kell eltölteni. Végül, de nem utolsó sorban, ne felejts el kitekinteni a kabinból.
Az új-zélandi John Coutts 15 évesen 1991-ben kezdett el vitorlázni az Auckland Vitorlázórepülő Klubban. Kétszer nyerte meg az új-zélandi nemzeti bajnokságot Standard osztályban. 1999-ben érkezett az Egyesült Királyságba és egy LS-8 „KM”-et repült a Booker és Cambridge vitorlázórepülő kluboknál. A tavalyi világversenyen legfiatalabbként lett második a Standard osztályban.
Fordította: Vereczki-Rákóczy Csaba és Rónai Péter