A repülő szakosztály célja a vitorlázó és motoros pilóták képzése, szakmai előmenetelük biztosítása.
Ez a mindennapokban úgy néz ki, hogy megszervezzük a hétvégi üzemnapokat, amikor van repülés, versenyzőink pedig a hétköznapi repüléseket maguknak szervezik meg.
Mikor repülünk?
Április elejétől október végéig minden hétvégi és ünnepnapon tervezünk repüléseket. Minden ilyen napon van kiírt szolgálat, aki gondoskodik a repülőüzem működtetéséről. Ők akkor is kimennek, ha rossz az idő, és aznap, amikor szolgáltatot látnak el, nem is repülnek. A többiek csak az ő segítségükkel tudnak a levegőbe emelkedni.
Aki nem szolgálatot lát el, az repül, vagy a többieket segíti a földön. A napi feladatokat és a repülőgépek elosztását a reggel fél kilences sorakozón beszéljük meg. Aki nem ér ki időben, az aznap nem repül. Ha megvan, hogy aznap kinek milyen feladatot kell teljesítenie, és milyen géppel repül, akkor kipakoljuk a hangárt, és kiállunk a startra. Ennek helye elsősorban a napi széliránytól függ, mert ahogyan az utasszállító gépek, mi is elsősorban szembeszélben szeretünk fel- és leszállni.
Mit csinálunk egész nap?
A napot általában a kezdőkkel indítjuk, ők szorgalmasan gyakorolják a fel- és leszállást, a fordulók helyes végrehajtását. Ha „elindul az idő”, tehát a számunkra oly fontos emelőáramlatok kialakulnak, akkor következnek a teljesítményrepülők. Nekik feladattól függően akár öt órát, vagy több mint ötszáz kilométeres távrepülést kell teljesíteniük. Egy igazán jó nyári napon mindenkit „felteszünk a levegőbe”, ilyenkor délután még az is előfordul, hogy egyetlen gépünk sincsen a starton.
Ahogy kezd lejjebb menni a nap, és a termikek is megszűnnek, a távrepülők hazatérnek, az időtartam-feladatot repülők leszállnak, és megint a kezdőké a terep, akik a nyugodt levegőben tökéletesítik tudásukat. Ha valaki nem ér haza a távról, és valahol terepre száll, akkor megszervezzük a hazaszállítását.
Ha az utolsó gép is a földön van, akkor a hangár előtt összegyűjtjük a repülőinket, gondosan lemossuk őket, majd minden visszakerül a hangárba. Az ajtók zárása után következik az esti sorakozó, ahol értékeljük a napot, gratulálunk a jól teljesítőknek, és megbeszéljük a nap során felmerült problémákat. A sorakozó végén vannak, akik hazaindulnak, vannak, akik összegyűlnek a klubházban a jó társaság, vagy alkalom adtán egy közös vacsora kedvéért.
De kik azok a pilóták?
Sokan azt hiszik, hogy különleges emberek a pilóták, de ki kell ábrándítsunk mindenkit: ez nem igaz. Pontosan olyan hétköznapi emberek vagyunk, mint bárki más. A középiskolás diáktól kezdve az tanárokon és informatikusokon keresztül mindenféle emberrel találkozhatsz nálunk, ami összeköt minket, az a repülés tisztelete és szeretete. Mindannyian azon dolgozunk, hogy 1929-ben alapított klubunk még legalább ennyi ideig szolgálhassa a magyar repülés ügyét.